Településünk

Lakosság száma : 1914 fő
Belterület : 103 ha
Külterület : 2.632 ha
A Zagyva folyó völgyének mátrai oldalán fekszik Tar község. A Salgótarján-Hatvan-budapesti vasútvonal, a 21-es számú út, a Mátrától a Cserhát felé irányuló közlekedés sajátos kiscentrummá minősíti a községet, amely kétarcú, mert ahogy az Ágasvár, Farkaslyuk-tető, Gombás-tető, Akasztó-domb felé néz, ugyanúgy a Cserhát felé is fordul, s a kis Zagyvavölgyön át induló turista forgalom, kirándulási útvonal kiinduló települése is. A tari templomdombról ellátni az északnyugati irányban lévő sámsonházi várig, amely már a XII. században is állt, s alighanem a huszita háborúk idején pusztult el. A kanyargós Zagyva, a Csevics völgy, a díszletként magasodó 789 méteres Ágasvár, a Mátra nyugati lejtőire jellemző harmonikus hegyoldalak körében Tar község festői környezetbe épült.
A község Árpád-kori történetéről a XIII. század végén, 1265-ben adnak hírt először írásos dokumentumok, ismert oklevelek. Tar a Rátót nemzetség birtoka. A Rátót nembeliek Kálmán király feleségének kísérőjeként kerültek Magyarországra, s a Zagyva vidékére is. A nemzetség “nádori ága” is, de a család egésze is jelentős hatalmi súllyal szerepelt a XIV. század országos politikai küzdelmeiben. Kezdetben Károly Róbert ellenében a cseh király Vencelt támogatták, majd elismerik Károly Róbert uralmát, és szövetségeseként vesznek részt a kiskirályoskodó bárók, elsősorban is a Csák Máté ellen folyó küzdelemben. A nemzetség Porch István nevő tagjától (3 fia volt) származtak a Pásztói, Kazai, Tari családok. Bár az Anjou korban nem játszanak túl nagy közéleti szerepet, de Zsigmond uralkodása alatt (1392-ben) már 17 vár és várbirtok volt a család tulajdonában.
Tari Lőrinc továbbépítette, bővítette a XIII. századi eredetű kisméretű falusi plébánia templomát. A híres-nevezetes templom akkor is megmaradt, mikor a források az udvarház erődítmény, a tari vár erőszakos lerombolásáról adnak számot 1559-ben.
A török fennhatósága alatt lévő térségben (1552-től) átmeneti hanyatlás, lepusztulás után a templomot barokk stílusban építették át. A mai tari domboldalon álló, kőfallal körülkerített, háromkaréjos szentélyű római katolikus templom igen különböző korokból származó részletekkel, román, gót, barokk, klasszicista stílusú elemekkel vált különleges építészeti értékké. A négyesztendős munkával feltárt és restaurált templom Európában is ritkaságnak számító egyházi mőemlék.
A Tari család majd a Guti Ország család kihalása után a térség birtokosai az Eszterházyak, Droskovitsok, Reviczkyek, Almássyak köréből kerülnek ki a XVII. és XIX. század között. A XV. századból származó mezővárosi rang nem emelte ki a települést a környez? községek köréb?l, s a XVI-XVII. század évtizedeiben a “városi kiváltságok” megkoptak, elvesztették jelentőségüket. A XIX. században Tar Heves Vármegye települése lett, és egészen az 1950-es visszacsatolásig ebbe a közigazgatási körbe tartozott. 1880-ban hatalmas t?zvész pusztított a faluban, 76 ház égett le, a gazdasági épületek, felszerelések vagyoni kára igen jelentős volt a jellegzetesen kisparaszti mezőgazdálkodást folytató településen, ahol a cselédség, summások jelentős köre igen nagy szegénységben érte meg a XX. századot, az iparfejlesztés, bányászkodás kezdeteit. A kőszénbánya, a szénbányászat, Salgótarján, Pásztó, Nagybátony ipari üzemei kínálkoztak a tariak számára munkalehetőségként. A kétlakiság különösen a II. világháború után vált jellemzővé, amikor 25-30 év alatt a munkaképes lakosság 90 %-a dolgozott az iparban, szolgáltatásban, s csak 10 %-a élt a mezőgazdasági termelésből.

A falu önálló termelőszövetkezete 1975-ben egyesült a pásztói, hasznosi, mátraszőlősi szövetkezettel, hogy két évtizedes harcot vívjon az eredményes gazdálkodásért, a jövedelmezőségért, a foglalkoztatási lehetőségek megtartásáért. A túlméretezettség, a szervezeti nehézkesség miatt nem születtek meg a modernizáció lehetőségei, s 1996-ban a mezőgazdasági nagyüzem felszámolás útján megszőnt, szétesett, hogy elvben helyet adjon a farmergazdaságnak. Az átmenet gondjai, tőkeszegénysége, a kisgazdasági termelés újjászervezési nehézségei több éve tartó átmeneti állapotot eredményeztek Taron is.
Az 1960-as évekig jószerivel a villanyhálózat volt a falu egyetlen közműve, alig volt kiépített járda, korszerű közút. Jelenleg az önkormányzati utak 80%-a portalanított, s az utcákban legalább egy oldalon kiépültek a járdák. 1975-ben a korszerű egészségügyi ellátás alapjaként új orvosi rendelő és orvosi lakás épült. 1978-tól működik gyógyszertár. A nyolcvanas évek közepére elkészült a község közüzemi vízhálózata, majd új posta és közösségi ház épült. 1989-92 között korszerűsítették a közvilágítást, jelentősen fejlődött a helyi kereskedelmi, szolgáltatási egységek köre.
Megújult a lakásállomány, új önkormányzati lakások épültek, s a lakások 70%-ában vezetékes ivóvíz van. A községi önkormányzat Mátraszőlős községgel közösen, Tar község gesztorságával 1997-ben indította el a szennyvízprogramját. Az első szakaszban elkészült és 1998-ban lett átadva a szennyvíztisztító-mű. 2002-ben a szennyvízcsatorna-hálózat is elkészült.
1990-től 1994-ig tartott az új, modern 8 tantermes általános iskola felépítése. 1996 tavaszán az új iskola udvarán Kodály-szobrot avatott a község: az új iskolát arról a nagy magyar zeneszerzőről, zenetudósról nevezték el, aki a községben, a falu térségében jelentős népzenei kutatásokat végzett, s már-már hazajáró volt a Mátra alján, tari énekes asszonyok körében, akik ma is őrzik a “tanár úr” emlékét, és fonográfos falujárásának élményeit. A portrészobor Erdei Sándor szobrászművész munkája. Az új iskola, a réges-régi műemlék templom, a Tari Lőrinc romos udvarháza, a műemlék jellegű plébánia ház mellett a kilencvenes években különös, idegenforgalmi szempontból is jelentős létesítménnyel gazdagodott a falu térsége.
A Gömör-hegy tövében a Koplaló tanyán, a Kis Zagyva völgyébe vezető út torkolatánál buddhista-templom létesült, amelyet maga a dalai láma avatott fel, s a népszerű sztupa egzotikus látványossága, a buddhista kolostor meditációs központja.
A vállalkozási kedv egyébként Taron nagyon jelentős: mintegy hatvan vállalkozó dolgozik a szolgáltatásban, a kereskedelemben, a mezőgazdaságban. A községben működő művelődési ház tízezer kötetes könyvtár elsősorban a 117 általános iskolás, 50 óvodás korú gyermek művelődési szokásainak alakításához képes programot, létesítményhátteret biztosítani, az idősebb korosztály elsősorban a feltűnő erejű vallásosságban, egyházi szervezésű programokban talál közösségi, közéleti szerepet.

A templom XIII. és XVIII. század között született faliképei, a középkori Magyarország egyedülálló örökségei, a templomi falfestészet jelentős művészettörténeti emlékei.